A falu nevének jelentését a német Gunther személynév változásaiból vezethetjük le, mely a földe utótaggal helységnévvé változott.

A település a Haholt-Buzád nemzettség ősi jószága volt. Oklevélben 1270-ben említik először „Gunturdfelde” néven. I. Lajos az egyik Haholti leányt, bizonyos Haholti János leányát, Annát fiúsította. Az ő révén a debreceni Himfi család kezére került. 1377-ben Gotorfeulde néven szerepel egy iraton. A Himfi család még 1499-ben is birtokolta. A török korban hadak felvonulási útjában állt, azok többször feldúlták. Különösen Kanizsa eleste után tényleges török adófizető területté vált. A terület igen jelentős része elpusztásodott. A török dúlás után több köznemesi család birtokolja.

Első templomát 1334-ben említik. Később nehézségek támadhatnak, mert egy 1501-ből való feljegyzés szerint nem volt papja. A török pusztítás miatt elnéptelenedő falu lakóit a háborúk után a templomnak csak romjai fogadta. 1717-ben mindössze csak nyolc család lakta. Ekkor Páka filiája volt. 1720-ban újjáépítették a templomot, amit Szent István király tiszteletére emeltek, de ennek tornya nem volt. A kápolna egyik harangját egy faállványra, másikat egy almafára függesztették fel. A templomtornyot csak 150 év elteltével építették fel.

A szombathelyi püspökség megszervezése után Szily János püspök szerette volna önálló plébániává tenni, az akkor már 392 fős falut, de ezt a hívek anyagi helyzetük miatt nem vállalhatták. A templom már 1811-ben romos volt. A községhez tartozó Náprádfa és Rádiháza önálló múlttal rendelkeznek.

Náprádfa első említése 1430-ből való, possessio Papradfa mint Peleske várának tartozéka soroltatott fel. A török általa megdúlt község később a Széchenyieké lesz 1710-ben 10 család lakta. A XIX. Század elején gróf Széchenyi István birtoka volt. A település már 1787-ben iskolával rendelkezett. A településrész ma a község egyik utcája.

Rádiházapuszta a környék egyik leggazdagabb nemesi családjának a Barta családnak volt a birtoka, akik növénytermesztéssel és versenylótenyésztéssel foglakoztak. Ők teremtették meg a ma is híres ménes alapját.

Gutorfölde lakossága – zalai településekre jellemző módon – mezőgazdasági tevékenységből tartotta fenn magát, amely elsősorban gyümölcs- és növénytermesztést jelent.

A birtokosok lehetőségét nagyban növelte a XIX. század végén, 1890-ben felavatott vasútvonal. A vasút munkahelyet is jelentett a helyi embereknek is.

Gutorföldén 1928-ban önálló lelkészséget hoztak létre, és néhány év múlva a paplak is kész lett. Területe 1935-ben 2514 hold volt, a 1046 fő lakta. 14 izraelita 8 evangélikus és 1 protestáns lakta. Náprádfa 602 lakója ugyanekkor 1539 holdnyi birtokot kezelt. Itt 5 református is lakott. Gutorföldén annak idején működött egy téglagyár.

A második világháború a falutól 50 áldozatot követelt.

A földosztáskor csak Náprádfán osztottak földet a Boronyák-birtokból.